Hol is kezdhetném? Mert bár konkrét kertünk története csupán 2008. szeptember 2-án kezdődött, mikor is beköltöztünk az első kertes házunkba, tudatos kerttervezésünk ezt azonban jócskán megelőzte. Talán 3 éve, kislányunk, Pami születésétől kezdve.
Először még csak naiv módon: vettem egy füzetet (színre, szagra, vastagságra, borítóra épp megfelelőt - aki szeret papírírószerbe járni, az jól tudja, mire gondolok), aztán elkezdtem beleragasztgatni azokat a képeket, melyeket imitt-amott láttam mindenféle színes, dizájnos újságban, és valami miatt megtetszettek. Később fejlődött a technikám: interneten gyűjtögettem a képeket órákon, napokon, hónapokon keresztül, de ezúttal már célirányosabban: blogokon, fórumokon, képkeresőn, flickr-en, s egyéb külföldi oldalakon kulcsszavas keresés alapján, és noha idegen nyelvismeretem zömmel a csigafalók nyelvére korlátozódik, passzív szókincsem más népek nyelvéből jókorára duzzadt a keresés során.
Nemsokára ott álltam a saját kertünkben az én kis ötletfüzetemmel, mely tele volt mások kertjének képeivel, s egyáltalán nem tudtam, mihez kezdjek vele. Túl nagy volt nekem, túlságosan másmilyen, mint az én ezerszer megtekintett, szeretett képecskéim. Csak néztem, nézegettem sokáig, hátha megszáll az ihlet, de semmi. Tudtam én, hogy mit akarok, ötletem, az rengeteg volt! Csak azt nem tudtam, hogyan induljak, mely feladat után minek célszerű következnie.
Mekkora mázli, hogy az embernek van egy társa (Sz.), aki ráadásul férfi - nem kertész -, ám sajátja a dolgokat nagyban szemlélni, nem vész el az apró részletekben, mint teszem azt én. No így egészítettük ki egymás elképzeléseit a kerttervezésnél. A ház megvásárlásakor az udvar a következőképpen nézett ki: alapvetően két fő rész különült el élesen egymástól, az első rész közepén buja fű, a szomszéd házfal hosszában négy sor szőlőkordon, előtte emberfeletti rózsabokrok, meg egyéb virágocskák hátul pedig A kert, vagyis bérbe adott kukoricás között gyümölcsfák és töménytelen mennyiségű torma. A telek legnagyobb fáját, egy diófát téglából épített tyúkól és két tűzelhalással küszködő meggyfa takarta.
Takarítással kezdtünk. Sz. a szőlőt irtotta, én pedig a rózsákat szedtem ki (a rózsakedvelők megnyugtatására legyen mondva, hogy a rózsák édesanyám kertjét díszítik, és köszönik szépen, jól vannak). Ezután következett a tyúkól elbontása. Miután a bérlő elvitte hátulról a kukoricáját, jöhetett volna a hátsó rész parkosítása is, csak sajnos kifutottunk az időből, s beköszöntött a tél. No, nem baj, így legalább el tudtuk tüzelni a kandallóban a kert ócska kerítésének léceit.
Tavasszal aztán gőzerővel beindultak a munkák.
A tervek közt szerepelt:
- a diófa kihangsúlyozása, alatta egyszerű kerti pihenő kialakítása „Provence-i módra” (kerek folyami kavics talajon a fa körül kerek ülőpaddal)
- egy gyermekbirodalom létrehozása:
tágas homokozó, nagyobb zöld pázsit a szaladgáláshoz és labdajátékokhoz, erdei iskola, vesszőből font kunyhó, élőfűz-labirintus, fa házikó, érzékek kertje, bicikliút, búvóhely, ösvény, labirintus, szánkózó-domb, csúszda
- szalonnasütő építése a tyúkól elbontásából származó téglából
- arborétum hangulatú park sok szép bokorral, cserjével, virággal
- fűszerkert és csöppnyi konyhakert
- természetes esővízgyűjtő dolina kialakítása a diófa megmentésére és az esőfelhők becsalogatására
- kerti szobor valamilyen természetes anyagból (fa, vessző, kő, bambusz, megboldogult csigabigák néhai otthona, stb.)
- mediterrán többszintes szökőkút kőből
- kerti csap vagy falikút kialakítása
Sz. addig-meddig nézegette a hátsó részt, amíg észrevette, hogy a gyümölcsfák pont úgy helyezkednek el, hogy egy kellemes sétával körbe lehet járni őket. Ezt az adottságot kívántuk kihasználni a kerti utacskához, mellyel a hátsó, eredetileg szögletes adottságokkal rendelkező, részt kívántuk kissé megbolondítani, s ha már domboldalon fekvő telket nem is sikerült vennünk, az utacska által körülhatárolt középső részen tudtuk kialakítani a gyermekbirodalomhoz nélkülözhetetlen dombocskát.
Ez volt az első alkalom a külső segítség igénybevételére is, mert ugye ki lehetne ásni egy kerti utat kézzel is, de minek?! Nincs értelme már itt eltékozolni az időnket és az erőnket. Hívtunk hát egy bobcat-est, akinek szép lassan, érthetően elmagyaráztuk, mire is gondoltunk. Ő persze még soha azelőtt nem csinált efféle kerti utat, de most megtette. A körút során kitermelt drága termőfölddel pedig élve eltemettük a kert közepén díszelgő tormarengeteget, s felépült a régóta áhított dombunk.
A domb élete alagúttal fejlődik majd tovább, melyen gyermekek bujkálhatnak át a gyermekbirodalom egyik végéből a másikig, a fonott kunyhótól a zöld pihenőig. A dombról széles csúszda is indul majd, mellette szánkózásra kiválóan alkalmas lejtővel. A domb füvesítését idén őszre tervezzük. Az alagút tárgyi feltétele már adott, de sajnos még nem saját tulajdon (autópálya-építésből maradt 1 m átmérőjű, 3 m hosszú műanyag esővízelvezető-cső gumírozott külső bordákkal).
A kerti utacska másik oldalán a telek határáig különleges hangulatú területek alakultak ki: a mediterrán hangulatot megidéző téglakerítés előtt ideiglenes szalonnasütőt készítettünk, a kerítés tövében pedig orgonafa, levendulák, rozmaring, nyári orgona, pünkösdi rózsák, királyliliomok élvezik a déli meleg napsugarakat. Ide ültettünk még fügefát, gránátalmacserjéket és liliomfát is.
Ez utóbbira különösen büszke vagyok, mert sokat olvastam fórumokon, hogy milyen kényes növény, igaz, nyílni még nem láttam, mert azóta, hogy hozzánk került még nem volt tavasz.
Pihenőpad került az ecetfa, a májusi cseresznyefa és a szilvafa lombkoronája közé a kerítés tövébe, hogy kiélvezhessük az utolsó őszi és a kora tavaszi első napsugarakat, valamint nagyszerű lehetőséget biztosít a gyermekek játékában való gyönyörködésre, mivel a padról remek a panoráma a gyermekbirodalomra. A pad alá pedig csöppnyi teret készítettünk a tyúkól lebontott tégláiból.
A szomszéd ház mellől kivágott kordonos szőlő helyére került a homokozó és az erdei iskola, valamint az egész terület új fűszőnyeggel díszíti kertünket. Az udvar hátsó és első része közötti szintkülönbséget rönktámfallal tettük izgalmassá, mely pontosan az óriás diófa alá került intimitást és egyúttal védelmet biztosítva az ott pihenők számára.
Az összefüggő zöld gyepet pedig saját készítésű vesszőből font építmények tarkítják: csigavirágkertre keresztelt csöppnyi műalkotás szőlővesszőből, valamint kukatakaró bodzából.
Korai kerti tevékenységeink közé tartozott a komposztáló készítése, mely létrejöttét első kisnyuszink halála tette lehetővé, ugyanis az ő háza alkotja a vázát, tartalmát pedig második kisnyuszink táplálja szerencsére kirobbanó formában. Hiteles információval sajnos még nem rendelkezem komposztálásunk eredményéről, ugyanis még nem érett meg egy generáció sem, de növénykéimmel együtt izgatottan várom a végterméket.
S végül következzen néhány életkép a kertünkből, kis ízelítő a hangulatból
Kertünk még korántsem készült el véglegesen. Rengeteg teendőnk akad még, ötleteink és álmunk megvalósításában minden bizonnyal segítségünkre lenne a pályázat nyereményeként felajánlott termékcsalád, mellyel már meglévő növényeink kényelmét továbbra is biztosítani tudnánk, a tervezett növényeinket pedig abban segítené, hogy jól érezzék magukat nálunk, s velük együtt mi is még több örömöt kapjunk a kertünktől.
Továbbá a kertünkben remek otthonra talált kártevőket reméljük egyszer s mindenkorra sikerül végleg elijesztenünk.